Az üvegművészet az iparművészet egyik ága. Az egyiptomi papok már az Kr. e. IV. évezredben füles korsókat, fiolákat, tölcséreket készítettek. Az üveggyártás innen terjedt el a Földközi-tenger teljes medencéjében, majd – a rómaiak közvetítésével a provinciákba – Európa teljes területére. A birodalom kettészakadása után a Kelet-római birodalom középpontja, Bizánc lett az üveggyártás és üvegművészet fellegvára. Az itteni területen készült üvegmozaikok egy része mind a mai napig fennmaradt, és csodálatra késztet minket. Velence a Bizánci Birodalom részeként őrzi, veszi át és virágoztatja.

A XVIII. században a barokk idején már Csehországban is különleges, bonyolult üvegeket készítettek, és nagy divatja volt a metszett, színezett üvegedényeknek. A rokokó motívumok is kiváló alapanyagra találtak az üvegben. Zománcozott és aranyozott bonyolult tájképek is megjelentek a butéliákon és poharakon. A klasszicizmusra legjellemzőbbek az angol üvegtárgyak. Az ólomkristály alkalmazásában teljesedett ki és a formarendszert is erősen megváltoztatta. A neo stílusok ehhez tették hozzá a vésést, zománcfestést és a matricás nyomást is. A tömeggyártás és az ipari formatervezés kialakulása több modern stílust érintett.